Kihalt a vĂĄros, Ă©pp csak pĂĄr lĂĄmpa Ă©g,
Egy kis levél az arcomhoz ér, hagyom, vigye a szél,
Szerelmem åll a semmi szélén és a mélységbe néz,
Mit Ă©r a vĂĄgy, ha elmĂșlt a tƱz, ha mĂĄs mellett Ă©lsz;
Refr.:
Ăgy Ă©rzem összetört a szĂvem amiĂłta nem talĂĄlok rĂĄd,
Hogy elmondjam: többet érsz, mint minden kincsem,
BĂĄrcsak hallhatnĂĄd...
SzĂnek nĂ©lkĂŒl Ă©lnem, mondd el, meddig kell mĂ©g,
A tåvolsåg, a föld és az ég, mondd, miért ållt közénk?
Van Ășgy, hogy visszahĂșz a szĂvem, van, hogy szĂłlĂt a mĂșlt,
Ăs mennem kell, mert nem mĂșlhat el mĂg van visszaĂșt;
Refr.
S ha lesz mĂ©g nap, mely Ășgy ölel, hogy Ășjra mellettem leszel,
Ăs összebĂșjva, ĂĄlmodozva szebb vilĂĄg jön el...
Ăn többĂ© mĂĄr nem engedhetlek el!
Refr. x 4